Esőerdők vs. fakitermelés

Amazóniában a fakitermelés és az erdők írtása sokkal drámaibb méreteket öltött, mint azt a hivatalos szervek felmérései mutatják. Műholdfelvételek elemzése alapján az Amazonas-medencéről készített űrfotók azt bizonyították, hogy az erdőirtások és a földfoglalások már a világ legnagyobb őshonos dzsungelének 47%-ra kiterjednek. Ez önmagában nagyobb területet jelent, mint az Amerikai Egyesült Államok. A brazíliai Amazonasban a fakivágások 60-80%-a illegális.
A Világbank szerint az illegális fakitermelés által a fakitermelő országokban elveszített anyagi bevétel 10-15 milliárd dollár közé tehető, ami a fa világkereskedelemének 10%-a. Az elveszített haszonra nagyon is szükség lenne ezekben az országokban olyan szolgáltatásokra, mint iskolák és kórházak építése, vagy éppen új munkalehetőségek teremtése az illegális fakitermelés helyett.
A fakitermelő országokban tapasztalt gyenge kormányzás és korrupció, valamint a fogyasztó országok – mint amilyen az Európai Unió, az Egyesült Államok és Japán – hibája, mivel nem tiltják be az illegális fakitermelésből származó faanyag behozatalát, a faipari vállalatok terjeszkedését és az őserdők végleges kizsákmányolását.
Világszerte nő a fa iránti igény, amely persze tovább fokozza a problémát. Az Európai Unió például főképp azokból a régiókból importál faanyagot, amelyekben virágzik az illegális is destruktív fakitermelés. Az szegényebb országok un. „fejlődéspárti” vezetői másodlagosnak tartják a környezetvédelmi kérdéseket a gazdasági növekedéshez szükséges infrastruktúra megteremtése mellett, a világ fejlettebb részeinek vezetői pedig a fenntartható gazdálkodásból kikerülő fa vásárlásáról szövik álmaikat, miközben még törvény sincs az illegális kitermelésből beáramló faimport megfékezésére.

Esőerdők vs. szójatermesztés

Az Egyesült Államok után Brazília a második, Argentína a harmadik legnagyobb szójatermelő ország a világon. 1998-ban 13,1 millió hektáron termesztettek szóját Brazíliában. Időközben az állati eredetű, magas fehérje tartalmú takarmányadalékok szójával történő kiváltása (lásd: prionbotrány) a szója iránti kereslet növekedésével járt együtt. Ennek eredményeképpen 2004-ben 21,2 millió hektárra nőtt a brazil szója vetésterülete, illetve a 2006/07-es termelési évben már az 1998-as értékhez képest megduplázódott, 26 millió hektárra bővült.
A világpiac szója iránti igényének növekedése mellett nem elhanyagolható tényező az sem, hogy az Egyesült Államok kormánya jelentős mértékben támogatja a bioüzemanyag előállításához szükséges kukorica termelőit: így az USA-ban egyre többen térnek át szójatermelésről kukoricatermelésre, ezért Brazíliában sokan most látnak igazán fantáziát a szójatermelésre való áttérésben, amelyre azonban szintén csak az erdők felégetésével bevont új területeken nyílik lehetőség. A brazil szója iránti növekvő keresleten az sem változtat, hogy az EU a Brazíliából érkező szállítmányok GM mentességében nem különösebben bízik, de ez kiküszöbölhető azzal, hogy az innen érkező szóját az utóbbi időben nem étkezési vagy takarmányozási célra, hanem biodízel előállításra használják fel. Számos tanulmány megerősítette, hogy az elmúlt években, a termőterületek terjeszkedése, különösen a szójáé, volt az amazóniai erdők pusztításának egyik fő okozója.

A szója mint gazdasági növény, mezőgazdász körökben köztudottan az un. talajzsaroló növények közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy magas tápanyag és vízigénye miatt szó szerint kizsarolja a talajt, amin termett, maga után csökkent termőképességet hagyva. Normál esetben még jó tápanyag utánpótlás esetén is 2-3 éves vetésforgót javasolnak a termesztése során. A monokultúrás szójatermesztés az Amazonas-medencében a talaj nagy részét terméketlenné tette, ezek a rossz talajok pedig fokozott műtrágyázást igényelnek a termelékenység versenyképes szintjének fenntartására. A gyenge talajokból a műtrágyák könnyen kimosódnak, ezzel komoly negatív környezeti hatásokat eredményezve. Latin-Amerika számos folyómedrének megemelkedett nitrogén és foszfortartalma bizonyosan a szójatermesztésre vezethető vissza. Ahol nem iktatnak be vetésforgót, a szójatermesztést különösen magas fokú erózió kíséri. Ez nyomatékosan igaz a latin-amerikai földekre, különösen az őserdő égetése vagy kivágása után termelésbe fogott területekre. Ahol a terméketlenség miatt felhagynak a szójatermesztéssel, ott tömörödött és degradált talajok maradnak vissza. Több százezer hektár kizsarolt talajú területen cserélték fel a termesztők a szójatermesztést a legeltetéses marhatartással (ahol még lehet), ami a talaj állapotának további romlásához vezet. A latin-amerikai országokban a szójatermesztés terjedésével párhuzamosan az ökológiai károk fokozódásával kell számolni.

A Monsanto mindenáron kikaparja a gesztenyét

Manapság a szójatermesztést Latin-Amerikában a GM szója uralja a hagyományos fajtákkal szemben, de ez világviszonylatban sincs másképp. Mire Brazíliában engedélyezték a GM szóját addigra már igencsak megvetette a lábát a környező országokban szinte teljesen kiszorítva a hagyományos fajtákat.
A genetikailag módosított szója engedélyezését követően a technológia gyors terjedésnek indult. 2005/06-ban a vetésterület 32 százalékán, míg egy évvel később csaknem a felén (45 %) termesztettek genetikailag módosított szóját a brazil szójatermesztők, és ez az érték azóta valószínűleg átlépte az 50%-ot. Brazília bekapcsolódásával a genetikailag módosított szója termesztésébe 2005-ben a világ 86 millió hektáros termőterületéből 62 százalék genetikailag módosított lett.
Brazíliában a GM szója igen rosszul debütált, bár a fenti adatokból mégsem ez látszik.
A szója hozama Brazíliában 2002 óta csökken, egyezésben/ami egybeesik a Monsanto féle Roundup Ready szója bevezetésével. A csökkenés egyik oka az lehet, hogy a Roundup Ready szója nem olyan elenálló a hőséggel és a szárazsággal szemben, mint a hagyományos fajták. (New Scientist, 1999). Ez még súlyosabban mutatkozott meg Paraguayban, ahol 2006-ban a megművelt két millió hektár mintegy 80%-án termesztettek génmódosított fajtákat. Pont azzal az évvel, amelyben engedélyezték a Roundup Ready szóját, kezdődött a szárazság miatt a mezőgazdasági termelés számára katasztrofális három egymást követő év. A paraguayi környezetvédelmi minisztérium magasabb termésveszteséget mutatott ki a Roundup Ready szójanál, mint a hagyományos fajtáknál, megerősítve ezzel, azt, hogy a génmódosított fajták érzékenyebbek a szárazságra.
Az is bebizonyosodott hogy az érintett országokban a vegyszerhasználat nem csökkent a GM szója bevezetésével, hanem ellenkezőleg, éppen nőtt. Persze ez nem írható csak a GM szója nyakába, hiszen a gazdálkodási méret (nem csak szója esetében) ugrásszerűen nőtt, és ezzel egyértelműen a vegyszerhasználat is. Nade, a GM szóját vetőmag+vegyszer csomagkapcsolt árúként árulják a termesztőknek, ami azt jelenti hogy a szójához tartozó gyomirtószert így biztos hogy megveszik, és ha megvették fel is használják. Holott korábban lehet, hogy a hagyományos fajták gazosodtak, és növényvédelmük több energiát és pénzt igényelt, de nem volt kötelező megvenni a vegyszert. A kisgazdaságokban más agrotechnikai megoldásokat is alkalmazhattak a gyomkár kárküszöb alatt tartására (pl.: szimplán megkapáltak). A GM szója+vegyszerrel viszont a termesztők talán még olyan területekre is rámerészkedhettek, ahova egyébként (ápoló művelés eróziós veszélye) nem mentek volna, és maguk után itt még borzasztóbb állapotokat hagytak. A folytonos totális gyomirtószerezés hatására kialakult rezisztens gyomnövényflóráról inkább nem is merek beszélni
A génmódosított növények előnyeiről szóló állításokkal szemben világos, hogy a dél-amerikai parasztok, kisgazdák, fogyasztók és a környezet nem húztak hasznot a génmódosított szója bevezetéséből. A Roundup Ready szója bevezetése semmit sem nyújtott az alacsony világpiaci árak, a szárazság és a termelési és szálítási költségek növekedése által jelentett meglévő problémák megoldására. Ha a kisgazdák, a fogyasztó és a környezet nem húz hasznot a génmódosított növényekből, akkor ki? Nos ha GM szója nem is viseli el úgy a rossz körülményeket mint a hagyományos fajták, attól még a totális gyomirtószer rezisztencia, ha a kisgazdálkodóknak nem is, de az ipari jellegű nagy területen szóját termesztőknek hoz annyi hasznot a konyhára, hogy a rossz időszakokban előforduló esetleges terméscsökkenést pótólja. Hiszen próbáljuk a nagytermelő szemszögéből nézve.: Nem számít ha néha nem tud annyit hozni egységnyi területre viszonyítva mint a hagyományos, de nincs szükség bonyolult és drága növényvédelemre, csak leöntjük a táblát a totális gyomirtóval, a rezisztens szója meg had nőljön. Ekkora területen meg csak megtérül az a pár mázsa esetleges veszteség ha-onként. Ha meg mégse akkor meg ott az olcsó új föld ameddig csak a végtelen dzsungelt látni. Mellesleg hatalmas összegeket öl a brazil állam mezőgazdasági infrastruktúra, így öntözőrendszerek kiépítésébe is a külföldi tőke nyomására és a nagy haszon kecsegtetésére. Majd öntözzük a GM szóját amíg lehet. Amivel ugyan hosszú távon a jelenlegi gazdálkodási formát tekintve be fog fürödni az ország, de hát ugye első a rövid távú, minél nagyobb profit maximalizálás. Hogy? A fejlődő országok szegény gazdálkodói azok, akik mindenüket elveszíthetik? Jaj, kérem! Hát nem tudja, hogy a biotechnológiai cégek a fejlődő világot kísérleti terepnek tekintik!

2006-ban a Monsanto génmódosított növényekhez kötődő jogdíjbevételeinek 20%-a vetőmag eladásokból folyt be, a maradék 80%-ot betakarítás után, a szója felvásárlóktól [elevators] gyűjtötték be. Az elmúlt évek gyenge termése miatt a Monsantonak nem volt annyi bevétele a felvásárlóktól/feldolgozóktól beszedett jogdíjakból, mint amire számítottak, ezért arra kényszerült, hogy rövid távon csökkentse elvárásait. A Monsanto úgy véli, hogy az alacsony jogdíbevétel problémának megoldása abban rejlik, ha még szélesebb körben elterjesztik a génmódosított növényeket. A cég fő stratégiája a brazil szójapiac növelésére, hogy létrehoznak egy új ösztönző rendszert, amellyel ráveszik a gazdákat, hogy új, tanúsított vetőmagot vásároljanak, ugyanis az újonnan eladott vetőmagokból származó jogdíjbevétel sokkal biztosabb, mint amit a felvásárlóktól/feldolgozóktól gyűjtenek be. A cég stratégiájában szerepel, hogy a magtárakhoz beérkezéskor történő jogdíj beszedésről áttérnek az új, tanúsított vetőmagokra rátett felárra, amelytől azt remélik hogy véget vet annak a régi gyakorlatnak, amikor is félretették a mag egy részét, majd újra elvetették.
Ráadásul a szóját elsősorban export célra termelik, nem pedig élelmezési céllal a dél-amerikai emberek számára. Holott a hihetetlen gazdasági ugrás ellenére is megoldatlan bizonyos területeken a fejét fel-fel ütő éhínség. Az agribiznisz megerősödése és a Dél-Amerika vidéki területein a birtok koncentráció szintén hozzájárul a helyi parasztközösségek élelmiszer-szuverenitásának további leépüléséhez. A nagy birtokoknak nincs szüksége munkaerőre, arra ott a gépesítés, a Roundup Ready szója meg a totális gyomirtó. És ha munka nincs, pénz sincs, és élelem sincs.

Argentína esetében, ahogy a szója termékeken magas az adó, a kormányzati bevételek gyarapodtak a szója exportból. A nagybirtokosok szintén profitáltak a már említett kényelmi hatás következtében. Brazília és Paraguay esetében a biotechnológiai cégek és a nagy agrárvállalatok ösztönzik a Roundup Ready szója további elterjesztését, hogy hasznot húzzanak a vetőmagokon levő jogdíjakból, növelték az exportra szánt szója termőterületét és természetesen a jövőre vonatkozóan arra számítanak, hogy a növekvő vetőmageladás eredményeként megszűnik a magok félretevésének és újraültetésének gyakorlata. Továbbá, ha a Monsanto és más nagy vetőmagcég képes lesz véget vetni a magok félretevésének, a kistermelők a vetőmagcégektől való megnövekedett függőséggel és a génmódosított vetőmagok arának megnövekedésével fognak szembesülni, és ennek következtében még inkább elvesztik a gazdálkodási rendszereik feletti ellenőrzést. Egy ilyen jövő nem sok jót tartogat a kis területen gazdálkodók sem a népesség számára.