Vannak egy páran ebben az országban akiknek oly rémképek gyötrik álmaikat, hogy amely vasúti vonalon leállítják a menetrendszerű személyszállítást, ott bizony még a sineket is felszedik, s ezért úgy vélik jó ötlet kitartani a minimális forgalmú járatokat. Pedig bizony sok helyen van élet a menetrendszerinti vasúti személyszállítás hiányában is.
Körülbelül egy évvel ezelőtt megmenekült a menetrendeszerinti személyszállítás a Veszprém-Zirc-Bakonyszentlászó-Győr szakaszon is. A szép ebben: hogy itt tényleg azok jóvoltából, akik esetleg igényt tarhatanak rá. A természetbarátok álltal szervezett vonatos túrák kis életet vittek a gyakorlatilag  kihalt szakaszra, evvel bizonyítva hogy annak nemcsak múltja van de jövője is.

   
    A jelen persze más tészta. Mert hát a megmenekülés örömére a továbbiakban is jár a napi négy szerelvény oda-vissza kongva az ürességtől. Ahogy láttam, az 5 fő szerelvényenként már napi csúcsnak számít, de ennek a rekordnak a megdöntésére is csak az olyan jeles napokon számíthatunk, mint a megmentés évfordulójának számító április 27.
    A Magas-Bakony hazánk legváltozatosabb tájegysége, az itt található erdőségek zöld szigetként őrzik a természet érintetségét. Égig érő bükkösök, tölgyesek, gyertyánosok, hegyi patakok között lehet bandukolni, az olyan természetbarát túrázni szerető embereknek mint én, fülig érő vigyorral kellene üdvözölni, hogy még vonat is visz oda. De valahogy ez így sem jó, mert hát valahol az adófizetők fizetik ki, hogy szinte üresen  (leszámítva az arra vetődő túrázókat) ingáznak a szerelvények kétpofára zabálva a dizelolajat. És akárhogy is nézzük, ha egy vonal személyforgalma gyakorlatilag 0-val egyenlő, azt menetrendszerűen fenntartani nem a nemzeti értékek iránti elkötelezettség, hanem ostobaság. Ellentétben a 9 vagon túrázókkal úgy megtömve, hogy a köztársasági elnök bombakereső kutyája se fér föl, sokkal bizalomgerjesztőbb látvány. De persze erre csak akkor került sor, amikor a természetbarátok akcióba lépnek. Igazság szerint a vonal értelmes jövőjét én előre meghírdetett túravonatokban látnám, ahol a természetbarát szövetségek és a MÁV  közös munkával gondoskodna róla (mint ahogy az jó pár alkalommal már sikerült), hogy valóban kihasználjuk a vonal valódi értékét, ne csak pénzkidobás legyen.