Egy cikkre figyeltem fel minap, bár már majdnem fél éve került publikálásra, aktualitása mit sem változott.

Cenzúrázta a klímaváltozási jelentéseket a Bush-kormány
(2007. márc. 20.)

 
A Bush-kormány egy volt vezető tisztviselője elismerte, hogy politikai szempontok alapján cenzúrázott több klímaváltozási tudományos jelentést, "hozzáigazítva" azokat a Fehér Ház hivatalos politikájához.

Philip Cooney, a Fehér Ház környezetvédelmi tanácsának korábbi vezetője egy kongresszusi meghallgatáson elmondta: összesen 181 javítást hajtott végre három olyan szakértői jelentésben, amely az emberi tevékenység által okozott globális felmelegedésről szólt - számolt be a Huffington Post liberális internetes portál kedden.
 
Cooney elismerte, hogy a jelentések tartalmát kiigazította, tompítva azok élét. A hivatalos kormánypolitikát tükrözve belevette a jelentésekbe, hogy még sok a bizonytalanság a klímaváltozás tudományossága körül, és nem egyértelműen bizonyított a károsnak mondott gázok hatása a légköri melegedésre. A volt fehér házi tisztviselő nemcsak elismerte, hogy lényegi változtatásokat hajtott végre a jelentéseken, még védelmébe is vette "szerkesztői" tevékenységét azon az alapon, hogy egy 2001-es tudományos akadémiai állásfoglalás szerint járt el.
 
Philip Cooney kormányjelentéseket kozmetikázó szerepe 2005-ben derült ki, a The New York Times akkor megírta: a fehér házi tisztviselő olyan értelemben írta át a jelentéseket, hogy a ténylegesnél kisebbnek tűnjön az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának szerepe a globális felmelegedésben. Kétségbe vont olyan tudományos megállapításokat, amelyek pedig a klímaszakértők többségének véleményét tükrözték.
 
Cooney - aki kormányzati munkája előtt az American Petroleum Institute, a legerősebb olajipari lobbi megbízottjaként dolgozott a kongresszusban - az eset után elkerült a Fehér Házból, nem sokkal később az Exxon Mobil olajtermelő vállalat alkalmazottja lett. Cooney a hétfői meghallgatáson első ízben lépett a nyilvánosság elé az ügyben.
 
Henry Waxman demokrata képviselő a meghallgatáson kifejezte: a Fehér Ház valószínűleg szervezett akció keretében keltett bizonytalanságot a klímaváltozási vitában. James Hansen, az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA szakértője arról számolt be a képviselőknek, hogy a Fehér Ház sorozatosan megpróbálta ellenőrizni és a saját maga által kijelölt mederben terelni azokat a szakértői jelentéseket, amelyek a globális felmelegedésről készültek és a sajtó nyilvánossága elé kerültek.
 
Hansen azt mondta, a jelenlegi kormány alatt minden korábbinál jobban beleszóltak abba, miképpen tálalja a közvéleménynek a tudományos következtetéseket. Hansent - aki egyike volt az első tudósoknak, akik már az 1980-as években megkongatták a vészharangot - a NASA felsőbb vezetői egy alkalommal egész egyszerűen eltanácsoltak attól, hogy nyilatkozzon az NPR rádiónak az ügyben.

 
Mielőtt bármit is írnék, tökéletesen egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a cikkben olvasottakat politikai célokra is fel lehet használni. Nem hogy fellehet, fel is használják. Nem véletlen hogy a Huffington Post fújta fel annyira, hogy még hozzánk is eljutott, és az sem hogy demokrata politikusok tiltakoznak az ügy okán felháborodva. (Holott a politikamentes szektort sajnos különösebben nem hatja meg a dolog.) De politika ide vagy oda, ennek az egész emberiség issza meg a levét.

Philip Cooney már csak tudja hogy is van ez, hiszen ki más is lehetett volna a Fehérház Környezetvédelmi Tanácsának vezetője, mint az aki a legjobban össze van gyógyulva az olajiparral. Ezek után már nem lepődnék meg azon, ha az egészségügyi részleg vezetőjének jólmenő temetkezési vállalkozása is lenne. Természetesen Cooney úr nem keseredett el, hogy ez ügy kapcsán kikerült a tanácsból, talán csak értetlen arccal bámult: Mit rontottam el?, de aztán vállát megvonva gyorsan új állást keresett, kapott is! nem is akár hol, a világ legnagyobb olajszennyezéseiről elhíresült vállalatnál tárt karokkal fogadták. Talán már csak emléktáblát kéne állítani neki a Fehér Ház oldalában: „Környezetünkért tett fáradozásaiért Philip Cooney-nak a Világ népeinek nevében.”

Természetesen Bush Elnök úr is megfelelően reagált, kb. leszűrve és összegezve: Na és akkor mi van. Elfogadom úgy a jelentéseket, ahogy vannak, tenni úgyse érdemes semmit.

A világ országai közül az Egyesült Államok bocsát ki legnagyobb mennyiségben üvegházhatást okozó gázt (bár Kína is nagyon pályázik az éllovas címre), s a tendencia egyre csak erősödik. Az amerikai elnök azonban makacsul elveti, hogy olyan kényszerítő erejű intézkedéseket vezessen be országában a kibocsátás csökkentése érdekében, amilyeneket a kiotói egyezmény irányoz elő. Washington azzal érvel, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak alkalmazása túl nagy terhet róna az amerikai gazdaságra.
Na ja, viselje a világ többi része a terheket.

Miért volt szükség a jelentések kozmetikázására? Többek között azért, hogy esetleg egyes befektetők, mondjuk pl. akik az amerikai olajiparban tarják tőkéjüket, nehogy meggondolják magukat és más vizekre evezzenek. De nem hiszem, hogy e miatt igazán aggódni kellene. Radzsendra Pacsauri (az IPCC elnöke) akár az öklével is ütheti az íróasztalát: "Remélem, hogy ez a jelentés sokkolja majd az embereket, a kormányokat, és ennek hatására komolyabb lépéseket tesznek". Ugyan…akik igazán tehetnének a klímaváltozás ügyében, nem ezeket a jelentéseket böngészik, hanem azokat amelyek megerősítik őket abban, hogy megvan az elvárt negyedéves profitjuk. És valószínűleg úgy gondolják: nincs szükség a klímaváltozás ügyében lépesekre, ezt a problémát is meg lehet oldani, amikor már igazán zavaró lesz. Vagyis: ezen a hídon akkor megyünk át, ha odaérünk. És ebben a hitükben az esetleg eléjük keveredő tompított élű jelentések is csak megerősítik őket. Azt a tényt tekintve, hogy ha most rögtön, hirtelen felindulásból befejeznénk légkörünk mértéktelen szennyezését, még akkor is nagyon hosszú ideig nyögnénk a következményeket – tehát a hasonlatra visszatérve: mire odaérünk, valószínűleg nem lesz híd, amin átkelhetünk.

Pedig nem csak az ENSZ jelentése, hanem számos nemzetközi jelentés is igazolja, hogy a megelőzés sokkal kevesebbe kerül, mint a tűzoltás. És akkor mégis miért száguld még mindig füstölgő civilizációnk a szakadék felé? Mert a változáshoz áldozat és akaraterő kell és összefogás, ahol a rövidtávú haszon elébe kell helyezni a hosszútávú érdekeket. És ez az ami sose ment igazán.