Ha már úgyis Komárom környékén jártunk, úgy döntöttünk megnézzük kicsit a határ menti vidéket a határ másik oldalán is. Bár a komáromi határátkelőnél kiírás hirdeti: Itt a világ vége! Fordulj vissza! – nem kell túl komolyan venni. Ez csak egy kis hazai cinikus humor. Valószínűleg aki Dunaföldváron járt már, ő sem hiszi el, hogy Hollywoodba csöppent. (Aki járt már arra tudja miről beszélek.)

 Komáromról most nem is beszélnék, úgyis csak átutazóban érintettük. Amiről mesélni szeretnék az Zsitvatőn (Komáromtól 16km a 63-as úton) található zsitvatoroki békekötés emlékműve. Azért Zsitvatorok, mert egykoron a Zsitva - folyó itt ömlött a Dunába, de a folyószabályozás révén a térkép a 17. századi kinézettől jelentősen eltér. Most a folyó vize először a Nyitrába ömlik, majd ezután kerül a Dunába.

  Itt a Zsitva torkolatánál írták alá 1606. november 11-én azt a megállapodást, amely egyrészt véget vetett a 15 éves háborúnak, másrészt húsz évre biztosította a területi status quot a Habsburgok, a törökök és az Erdélyi Fejedelemség között. A békét Bocskai István közvetítésével kötötte II. Rudolf császár és Ahmed Oszmán szultán. A helyi szájhagyomány szerint az egyezmény aláírása egy öreg tölgy alatt történt meg, amely még 1940-ben is megvolt.

Az egyezmény a következő fő pontokból állt:

Mindkét fél megtarthatta elfoglalt területeit.
A Habsburgok mentesültek az adófizetés alól.
A császár egyszeri ajándékként 200 000 forintot küldött a Portának.
Várakat megtámadni, rabokat ejteni tilos, a jelenlegi rabokat kiadják.
A töröknek járó adót a hódoltsági falvak bírái szedik össze, nem török katonák.
A királynak nem adózó nemesek a töröknek sem kell, hogy adót fizessenek, vagyonukban és személyükben szabadok.
Eger, Kanizsa és Esztergom vára török kézen maradt.
A békét húsz évre kötötték és a bécsi béke kiegészítésének tekintették.

 A 90-es évek elején merült fel, hogy a Zsitvatoroknak nevezett hely körüli községek és magyarországi helységek (az ún. hídverő települések) vezetői elhatározták: emlékművet állíttatnak a zsitvatoroki béke emlékére. Majd ezt követően, 2001-ben egy Tatabányán lezajlott egyházi konferencián Komárom-Esztergom megye közgyűlésének képviselői, a megye polgármesterei és egyházi személyiségei egy felhívást fogadtak el. Ebből idéznék:

„A mögöttünk hagyott évezredben gyakran vívtak háborút a szomszédos népek, sok volt a békétlenség, ezért felhívásban adjuk tudtul azon óhajunkat, hogy az új évezred legyen a béke évezrede, s ennek vessük meg közösen az alapjait. A békesség iránti óhajunkat a történelmi Komárom Vármegye területén 1606-ban megkötött Zsitvatoroki béke emlékművének fölállításával is meg kívánjuk erősíteni. A felállítandó emlékmű lesz hivatva arra, hogy a zsoltárszó szavaival hirdesse: A jövendő a béke emberéé.”

Úgy legyen! A pályázatot a műemlékre Gáspár Péter szobrászművész nyerte el, aki eképpen szólt az alkotásról még a felállítás előtt:

– Hogyan képzelte el a művész ezt az emlékművet?
– Zsitvatőben, elég nagy térben, az út mellett állítanánk fel. Szeretnék ezzel a munkámmal hangulatot és látványt teremteni. Győztes pályamunkám egy török sátornak a körvonalait ábrázolja monumentális méretekben. Két méter magasságban végződne be egy török félholddal. A három tárgyaló felet – a törököket, a Habsburgokat és Bocskait – a három tartópillér, tartóoszlop szimbolizálná. Van ennek a konstrukciónak a közepén egy gránit asztal, amely az aláírásnak a helyszínét jelképezné. A történelmi Magyarország akkori határai, vagyis a status quo bele lenne vésve a gránitba, kijelölve persze Zsitva-torok, Zsitvatő pontos térkép szerinti meghatározását.
E fölött a béke szimbólumaként hat harangot helyeznénk el.

 Bár a műemlék felállítása anyagi okok miatt sokat húzódott, a végső időpontra, 2006-ra a béke 400 éves évfordulójára elkészült. Most, amint ott jártunk, a grániton véseteket még nem láttunk, de egyébiránt a műemlék teljes egészében áll. A hat harang egyikét az utánunk érkező turistacsoport meg is kongatta. Szépen szólt és büszkén hirdeti a népek békéjét.