- Mintha mobiltelefoncsörgést hallottam volna!
- Ennél csak az lenne meglepőbb, ha eszkimós kutyaszánversenyt rendeznének az utcában. - világosított fel egy tapasztaltabb útitársam.
 Valóban nem mobiltelefon csörgés volt. A világ háta mögött, a Vértes szívében, ahol az ebédünket elfogyasztottuk, a térerő labdába se rúg az erdős hegyvonulatokkal szemben.

Ez az egyszerű és nagyszerű ötlet bizony nem új keletű dolog. Bizonyára a világ minden táján minden nap sokan hasonló fogásra adják fejüket, akik nem szeretik túlzásba vinni a konyhaművészetet, de tudják, hogy jó alapanyagból csak jó ételt lehet készíteni. Mégis elnézve a kijelölt Chefünk konyhai akcióját, a "Csakalaka" nevű étel ugrott be.
A Csakalakát a legenda szerint egy dél-amerikai börtönben főzték először, ahol a rabtársak összedobták az otthonról kapott ételeket, hogy ez által egy komplett ebédre tegyenek szert. Egyikőjük egy húskonzervet, másik zöldségeket, harmadik egy kis szószt és így tovább... adott be a közösbe, és már kész is volt az íncsiklandó ebéd. Elvileg a Csakalakának létezik egy hivatalos, változatlan összetételű formája is, amely csirkehús gombócokból, párolt zöldségekből és valamilyen mártással dúsított levesből áll, de  mi az originál Csakalakához hasonló étellel csillapítottuk éhségünket, vagyis  mindent bele amit találunk. Így az összetevők között megtalálhatók voltak pl.: 2 konzerv mexikói zöldséges aprópecsenye, virsli, lecsó, tojás, kolbász, szalonna és még ki tudja mi, amit szakácsunk érdemesnek talált a végső cél eléréséhez. Ahogy a képen látható, a végeredmény megütötte az ehető kategóriát.