Miről is híres Vértesszőlős? Azt hiszem épp elég a címerét megnézni. Egy fürt szőlő és Samu profilból. Na de mégis egy kicsit bővebben:

Vértesszőlősön mindig lakott valaki. Bronzkori település, rómaiak, avarok, és már az idejét se tudni mikor kezdték itt a szőlőtermesztést, de az 1244-es évben már borászfaluként emlegették. Szóval mindenki talált valamit, amiért érdemes itt helybenmaradni.

Valószínűleg Samu is talált itt kb. 350 000 évvel ezelőtt egy kényelmes biztonságos helyet, ahová behúzódott a hideg elől, hogy villám gyújtotta tüzecskéjét őrizgesse (merthogy az okosok szerint tüzet még nem tudott gyújtani), és elfogyassza reggelijét ebédjét vagy vacsoráját. Ennek nyomát, majd magát Samut, pontosabban testének egy darabját (a tarkócsontját) találta meg Vértes László. Nem azért Vértes, mert Vértes, csak véletlen egybeesés. A Samu viszont nem. Mivelhogy Sámuel napján 1965. augusztus 21.-én történt a világhírű felfedezés. Igen a felfedezés joggal világhírű. A feltárt leletanyag az eddig ismert első tűzhasználati nyoma a Földön a Homo erectus-nak.

Bár történetek sorát lehetne kitalálni: Mi történt a többi csonttal? , mégis ez a tenyérnyi csontdarab önmagában véve is hatalmas felfedezés. Ásás közben ugyan előfordulhat, hogy kifordul egy-egy röggel valami háborús cucc, középkori kard vagy legjobb esetleg egy-két római kő vagy pénzérme, de biztos senki nem fog felkiáltani a hobbykertjében: Nini! Csak nem egy Homo erectus paleohungaricus tarkócsontja? Persze, bizonyosan nagyobb látványosság lenne egy Homo erectus teljes vigyorgó csontozata – egyszerű ember végigsétálva az egyébként szépen kialakított szabadtéri bemutatóhelyen mondhatná, hogy ez így nem elég látványos. „De ez egy múzeum, ahová ha betéved az ember, az első 5 percben eret vág az unalomtól.”- hogy idézzem egy ismerőst aki kevésbé ad az efféle kultúrára. :)

Persze nem ilyen vészes a helyzet. Sőt! Megcsodálhatjuk azokat a csontmaradványokat, amit előemberünk az ebédje elfogyasztása után dobált szét, a helyet ahol otthonra talált és azokat a kőzeteket, amelyben otthagyta nyomát az utókor számára és még sok mindent, pl. azokat a pattintott köveket amelyet zsákmányállat feldolgozásához használt.

Akit errefelé visz az útja, mindenképp ajánlom nézzen be! Ugyan az utca nincs jól kitáblázva, de a helyiek a: „Merre találom Samut?” – kérdésre jót röhögve, de szívélyesen nyújtanak útbaigazítást. A belépőtől nem kerül senki anyagi csődbe, és túl sok időt sem igényel, mert fél óra alatt a három helyszínen 100%-osan kiművelheti magát az ember a témában.